Mivel úgysem tudok aludni..:c

2014. november 1.: Beköltöztünk a városba, végérvényesen is.

Nem is tudom hol kezdhetném.

Az elején nem volt nehéz dolgom, a buszozást kellett csak megszoknom. (Nem akartam évközben sulit váltani, aztán már utolsó évre is feleslegesnek tartottam, így buszoztam majdnem két tanévig.) Mamám nagyon sokat segített anyának, ugyanis, amikor ő dolgozott (mert hát el kellett tartania minket), mamám minden nap bejött, vigyázott ránk.

Aztán alakultak a dolgok anya körül, barátja lett. (Amúgy nagyon fura azt mondani, hogy barátja, nem tudom miért: D) Szóval Tibor (a barát, pár, élettárs, lol nem tudom, hogyan fogalmazzak) és anya egyre több időt töltöttek együtt. Egyszer anya nagyon összeveszett mamámmal. Nem szeretném részletezni, a pontos dolgokat (nem volt semmi extra dolog, de ezt szeretném megtartani magamnak.) A lényeg, hogy anya elküldte mamámat, hogy 'akkor ide többet ne gyere'. Többet nem is jött. Ha jött volna, anya nem engedte be. I

tt hatalmas fordulatot vett az életem, ismét.

Elmondom egy átlagos napomat.

5.45:Ébresztő, komótosan felkelni (a felkeléssel sose volt bajom, inkább az ébrenmaradással.lol) Elmegyek pisilni, mert rendszerint nagyon kell. Hívom anyát, hogy felkeltem, minden rendben van.

5.50- 6.40: Magamhoz térek, magához térítem húgomat. Reggelizünk Fogat mosunk Magához térítem öcsém. (Na ja, ez elég nehéz feladat.) Míg felöltözök, próbálom rávenni, hogy ne aludjon vissza, vagyis bekapcsolom a tv-t, és a szobából kiabálok, hogy 'ENIKŐŐŐ, UGYE DÁVID NEM ALSZIK, KELTSD MÁR FEL LÉGYSZI' Aztán valahogy felöltöztetem. Aztán valahogy ráveszem, hogy egyen. Közben megfésülködök. Aztán kapkodva elindulunk. Persze előfordul, hogy otthon hagyok ezt-azt. Telefon, bérlet, könyv, füzet, tornacucc, ilyesmi. (Vagy útközben eszembe jut, hogy nem pakoltam be:D)

6.40-6.55/7.05: Oviiiii..Tehát az ovi kb. 2 perc tőlünk. (Ha beleszámoljuk a liftnél és a zebránál való várakozási időt, akkor van 5 is :s) Átöltöztetem Dávidot, lekísérem a földszinti terembe, fájdalmas búcsú (tényleg, alig akar sokszor bemenni) Nos, ha hozzávesszük, hogy sokszor megcsúszunk az idővel, esetleg a lift előtt már 5 perce toporgok, és nem jön (éljen a 10. emelet), illetve Dávid kiszámíthatatlan hisztije, akkor teljesen jogos az a 10 perc eltolódás.

6.55/7.05-7.20: Séta/rohanás a buszig (ugyanis a buszvég tőlünk kb. 20 perc séta, mert miért ne) Jobb esetben elérem a buszt. Rosszabb esetben várok a következőre egy órát.

7.20-7.55/8.05: csodálatos buszozás (a busz is késhet,na)

7.55/8.05-NAGYOOON VÁLTOZÓ!! 8.10: bebattyogás a suliba az elképesztően nem normális osztálytársammal (aki abban a faluban lakik, ahol én laktam, ő is busszal jár), néha, akarom mondani elég gyakran eszébe jut, hogy elszív egy szál cigit. Én persze megvárom, mert miért ne.

8.05: a hivatalos becsengő, mi változó mikorra érünk be a busz miatt. A tanárok nem szólnak.

8.05-változó..: tanulás, tanulás, szünet, tanulás még több tanulás, még kevesebb szünet, kaja, tanulás, tanulás, egyre többször vagyok éhes, leginkább órán, de sebaj.

Hazafele: 13.07/ 14.03/ 15.17 (legtöbbször 15.17) Ismételt 1 óra hazaút (a buszozást és a gyaloglást is beleszámítva) Aztán elmegyek Mátéért. Hazamegyünk.

Általában 16.30 Leülök tanulni. Tanulok. Unom. Tanulok. MIÉRT KELL TANULNOM?:(

18.30: fürdetés, kajálás, fürdés, ilyesmi.

20.30: menni KELL aludni. (Komolyan elvárja a szülő, hogy a 14 éves lánya fél kilenckor már aludjon?!)

22.00-1.00: a tényleges elalvásom ideje. . Nos, ez a jobbik eset. Rosszabbikban hazaérve mosnom, főznöm, takarítanom kell. Tanulni néha van időm, néha nem. Ha nincs esetleg 5.15-kor felkelek tanulni, vagy a buszon tanulok. Vagy a suliban óra előtt lesz ami lesz alapon átnézem(és igen, ez a leggyakoribb.) Vagy nem tanulok, remélve, nem írunk, nem felelünk.

 

Persze amikor anya dolgozik más a helyzet, de akkor is gyakran én megyek Dávidért, én fürdetem, ilyesmi:D

Megosztás a facebookon