Itt ülök a szobában, egy tükörrel a kezemben, és a fejemet stírölöm. Az előbb szívtam el egy szál cigarettát, és az életemen elmélkedem. Félreértés ne essék, nem dohányzom. Nagyon ritkán elszívok egy szálat, de egyébként undorodom még a szagától is.

Na de visszatérve...itt ülök a békatábor elelőtt három nappal, és azon filózom, hogy miért vagyok ilyen szerencsétlen, hogy az arcomon pont most jelennek meg a pattanásaim. Elképesztő!!!

Apa meg ismét lelépett pár órára. Szokásához híven. :')

(Egyébként elnézést a hirtelen váltásoktól, rengeteg érzés kavarog bennem. )

Megosztás a facebookon