Miután megtudtátok a felettébb érdekes napom legapróbb részleteit, beszélnék az iskoláról.

Általános iskola 8 osztályát végeztem el eddig, mindet kitűnő átlaggal. (Szeretné tisztázni, hogy nem vagyok stréber. Először is, mert fúj. Nem leszek stréber. Persze, hogy majd úgy nőjek fel, hogy nem volt életem, gyerekkorom, fiatalságom, nem buliztam, nem hülyéskedtem, mert egy stréber vagyok. NANEEE. Én ezt nem, bocsi. Másodszor, időm sincs strébernek lenni. Egyszóval csak jól tanulok és ennyi)

Az osztályom kiemelkedő tagjairól külön-külön posztban szeretnék beszélni. Most csak nagyjából.

17-en jártunk egy osztályba. 3-an másik településről. (Én voltam az egyetlen, aki első óta ide járt). Az osztályba 7 fiú és 10 lány járt. Blaaahh. Elég is. Unom őket.

A tanárok.. Nos..

Velük semmi bajom nem volt. Egy ideig. Mikoris nem bírták felfogni, hogy mi van velem, hogy nekem rohadtul nem egyszerű, és hogy ez nem megy egyik csapásról a másikra. Nem bírtam. Nem bírtam az otthoni feszültséget. Hogy szinte mindent én csinálok. Hogy szinte én nevelem a két testvéremet. Hogy szinte mindenen képes anya összeveszni velem. Egyszerűen elegem lett. Elfáradtam. Nem törődtem semmivel. Éltem, úgy igazán. Röhögtem mindenen, nem tanultam, puskáztam, jól éreztem magamat, benne voltam minden hülyeségben, szerettem és szeretve voltam, miközben belül darabokra törtem.

És ők belédöftek. Láttam a tekintetükből, ahogy rámnéztek, hogy undorodnak. Mintha világi ribanc lennék. A hátam mögött mondtak mindent. A szemembe semmit. 'Leengedett' (jó ezt hallottam, szóval ennyit mondtak:D) 'mintha nem ezen a bolygón élne' 'flegma' 'nem lehet rá számítani'

Ezekhez annyit fűznék hozzá, hogy..

- minden felvételi előkészítőn ott voltam.

- minden szakkörön megjelentem.

- a március 15-ei ünnepségre betegen, fájó torokkal, rekedten elmentem

- versenyeken vettem részt, a lehető legjobb eredménnyel, pl :

- magyar csapatverseny országos második helyezet (nem szeretném elmondani melyik, mert még véletlenül fény derülne kilétemre)

- atlétika körzeti: csapatban harmadik helyezés, egyéniben első. Megyei: csapatban első, egyéniben első. Országos (feldagadt bokával, leégve csináltam végig) 17/13. Helyezés csapatban.

- ott voltam az összes német nyelvi versenyen.

- a német kompetenciám (azthiszem) 92%-os lett

- felvettek a lakhelyem legerősebb gimnáziumába, ahol németül szóbeliztem. (Oké, nem lett max pontos, de én büszke vagyok magamra)

- felvettek álmaim gimijébe, ahova a (többszörös túljelentkezés ellenére) max pontos szóbelivel, az ideiglenes sorrend szerint 9.-ként jutottam be.

- az osztályból a legjobb felvételit írtam. Az osztály strébere, aki ráadásul külön matektanárhoz járt, 3 ponttal rosszabb matekfelvételit produkált, mint én. És mikor megtudták az én felvételi összpontszámom (77, 42 magyar, 35 matek, ami szerintem nem rossz, tekintve helyzetemet, azt hogy egy kisiskola tanulója voltam, illetve, hogy nagyon nehéz volt az idei felvételi [komolyan, kétismeretlenes egyenlet volt a matekban OMG]) annyit mondtak, hogy jobbat vártak. MONDOM MI VAAAAN?? KOMOLYAN AZ OSZTÁLY STRÉBERÉNÉL JOBB FELVÉTELIVEL JOBBAT VÁRTAK? NEM AZ, HOGY GRATULÁLOK, VAGY ÜGYES VAGY, VAGY VALAMI. Hát menjetek ti a büdös francba, tudjátok..

Noss, ez lenne összegezve az általános iskolai tanáraimról alkotott csekély véleményem.:)

Megosztás a facebookon