Annyiraaaaa szeretnék szerelmes lenni.

Szükségem lenne egy emberre, akiben mindig megbízhatok. Aki mindenben támogat. Aki mindig mellettem áll. Aki engem tart a legszebbnek a világon. Akinek én vagyok a legfontosabb. Aki vekem együtt sír. Aki velem együtt nevet. Aki őszintén szerelmes belém. Aki nem csak játszik az érzéseimmel. Deee nincs ilyen:(((

Egyébként a suli még mindig nagyon jó. Ma volt az elsős avatónk, amin táncolnunk kellett meg énekelni:D

Megosztás a facebookon

Első napom a suliban.

Az évnyitó 7.45-kor kezdődött, úgyhogy öcsémmel 7.00-kor elindultam az oviba, hogy 7.30-ra az iskolába érhessek. Mikor megérkeztem még csak páran voltak ott az osztályból. Beszélgettünk, majd összeszedtük a többieket.

Az évnyitó unalmas volt, kivéve egy dolgot. Egy ismeretlen fiú hirtelen berontott és szerelmet valott az egyik lánynak. (Amúgy tök romantikus szerintem, ha nekem is szerelmet vallana valaki így... wow )

Csak 4 osztályfőnökink volt ma, szóval hamar véget ért a napom. Megismerkedtünk az igazgatóval (nekem tökre szimpi) Aztán az egyik informatika tanárral. Ő nagyon jó fej, sokat nevettünk rajta (megkérdezte ki nem látott még pornót, meg ilyenek :'D) A magyartanárunk is kedvesnek tűnik, majd meglátjuk mi lesz belőle :DD

Hazaérve majd' éhen haltam. Csakhogy épp annyi kaja volt, hogy Tibinek megmelegítettem. Szóval hívtam anyát mehettem boltba kajáért, aztán csinálhattam meg.

Ilyen remekül telt az első napom.

Megosztás a facebookon

Nos most, hogy új közegbe kerültem annyira másképp látom a dolgokat. A nyáron sokat változott a gondolkodásom, úgy hiszem.

A békatábor feledhetetlen volt.

Hétfőn 7.30-kor indultunk. A szállásra körülbelül 8.00-ra érkeztünk meg.

A 4 szobás faházak elfoglalása után szabadidős programunk volt. Bejáruk a környéket, ismerkedtünk.

Azután névjátékokkal, bemutatkozó játékokkal ismertük meg egymást. A hangulat nagyon jó volt.

Este, a diákönkormányzat tagjai játékot szerveztek nekünk. Bekötötték a szemünket és kézenfogva vezettek minket. Kacskaringóztunk, ijesztgettek minket, játékokat szerveztek.

Másnap reggel 7-kor tesiztünk.

Aztán megismerkedtünk a tanárokkal, megtanultuk az iskola indulóját, elkezdtük tanulni az iskolatáncot, kötélverseny is volt, amit mi nyertünk meg.

Ez a két nap felejthetetlen volt számomra és az egész osztály számára is.

Megosztás a facebookon

A volt osztálytársaimról nem szeretnék sokat beszélni.

A volt legjobb barátom egy másik lány 'barátsága' miatt dobta a kapcsolatunkat.

A volt legjobb barátnőm kihasznált.

A másik le se szarta, hogy mi volt velem.

A harmadik egy ribanc.

Naponta megkaptam, hogy egy senki vagyok. Egy szánalmas kutya. Hogy semmit nem érek. Mindenkiben vannak hibák. De bennem csak a hibákat látták.

Örülök, hogy ennek az egésznek örökre vége. Végre kiléphettem ebből a közegből. Egy új életet kezdek. Új emberekkel. Akik már most sokkal jobbak.

Megosztás a facebookon

Miután megtudtátok a felettébb érdekes napom legapróbb részleteit, beszélnék az iskoláról.

Általános iskola 8 osztályát végeztem el eddig, mindet kitűnő átlaggal. (Szeretné tisztázni, hogy nem vagyok stréber. Először is, mert fúj. Nem leszek stréber. Persze, hogy majd úgy nőjek fel, hogy nem volt életem, gyerekkorom, fiatalságom, nem buliztam, nem hülyéskedtem, mert egy stréber vagyok. NANEEE. Én ezt nem, bocsi. Másodszor, időm sincs strébernek lenni. Egyszóval csak jól tanulok és ennyi)

Az osztályom kiemelkedő tagjairól külön-külön posztban szeretnék beszélni. Most csak nagyjából.

17-en jártunk egy osztályba. 3-an másik településről. (Én voltam az egyetlen, aki első óta ide járt). Az osztályba 7 fiú és 10 lány járt. Blaaahh. Elég is. Unom őket.

A tanárok.. Nos..

Velük semmi bajom nem volt. Egy ideig. Mikoris nem bírták felfogni, hogy mi van velem, hogy nekem rohadtul nem egyszerű, és hogy ez nem megy egyik csapásról a másikra. Nem bírtam. Nem bírtam az otthoni feszültséget. Hogy szinte mindent én csinálok. Hogy szinte én nevelem a két testvéremet. Hogy szinte mindenen képes anya összeveszni velem. Egyszerűen elegem lett. Elfáradtam. Nem törődtem semmivel. Éltem, úgy igazán. Röhögtem mindenen, nem tanultam, puskáztam, jól éreztem magamat, benne voltam minden hülyeségben, szerettem és szeretve voltam, miközben belül darabokra törtem.

És ők belédöftek. Láttam a tekintetükből, ahogy rámnéztek, hogy undorodnak. Mintha világi ribanc lennék. A hátam mögött mondtak mindent. A szemembe semmit. 'Leengedett' (jó ezt hallottam, szóval ennyit mondtak:D) 'mintha nem ezen a bolygón élne' 'flegma' 'nem lehet rá számítani'

Ezekhez annyit fűznék hozzá, hogy..

- minden felvételi előkészítőn ott voltam.

- minden szakkörön megjelentem.

- a március 15-ei ünnepségre betegen, fájó torokkal, rekedten elmentem

- versenyeken vettem részt, a lehető legjobb eredménnyel, pl :

- magyar csapatverseny országos második helyezet (nem szeretném elmondani melyik, mert még véletlenül fény derülne kilétemre)

- atlétika körzeti: csapatban harmadik helyezés, egyéniben első. Megyei: csapatban első, egyéniben első. Országos (feldagadt bokával, leégve csináltam végig) 17/13. Helyezés csapatban.

- ott voltam az összes német nyelvi versenyen.

- a német kompetenciám (azthiszem) 92%-os lett

- felvettek a lakhelyem legerősebb gimnáziumába, ahol németül szóbeliztem. (Oké, nem lett max pontos, de én büszke vagyok magamra)

- felvettek álmaim gimijébe, ahova a (többszörös túljelentkezés ellenére) max pontos szóbelivel, az ideiglenes sorrend szerint 9.-ként jutottam be.

- az osztályból a legjobb felvételit írtam. Az osztály strébere, aki ráadásul külön matektanárhoz járt, 3 ponttal rosszabb matekfelvételit produkált, mint én. És mikor megtudták az én felvételi összpontszámom (77, 42 magyar, 35 matek, ami szerintem nem rossz, tekintve helyzetemet, azt hogy egy kisiskola tanulója voltam, illetve, hogy nagyon nehéz volt az idei felvételi [komolyan, kétismeretlenes egyenlet volt a matekban OMG]) annyit mondtak, hogy jobbat vártak. MONDOM MI VAAAAN?? KOMOLYAN AZ OSZTÁLY STRÉBERÉNÉL JOBB FELVÉTELIVEL JOBBAT VÁRTAK? NEM AZ, HOGY GRATULÁLOK, VAGY ÜGYES VAGY, VAGY VALAMI. Hát menjetek ti a büdös francba, tudjátok..

Noss, ez lenne összegezve az általános iskolai tanáraimról alkotott csekély véleményem.:)

Megosztás a facebookon

Mivel úgysem tudok aludni..:c

2014. november 1.: Beköltöztünk a városba, végérvényesen is.

Nem is tudom hol kezdhetném.

Az elején nem volt nehéz dolgom, a buszozást kellett csak megszoknom. (Nem akartam évközben sulit váltani, aztán már utolsó évre is feleslegesnek tartottam, így buszoztam majdnem két tanévig.) Mamám nagyon sokat segített anyának, ugyanis, amikor ő dolgozott (mert hát el kellett tartania minket), mamám minden nap bejött, vigyázott ránk.

Aztán alakultak a dolgok anya körül, barátja lett. (Amúgy nagyon fura azt mondani, hogy barátja, nem tudom miért: D) Szóval Tibor (a barát, pár, élettárs, lol nem tudom, hogyan fogalmazzak) és anya egyre több időt töltöttek együtt. Egyszer anya nagyon összeveszett mamámmal. Nem szeretném részletezni, a pontos dolgokat (nem volt semmi extra dolog, de ezt szeretném megtartani magamnak.) A lényeg, hogy anya elküldte mamámat, hogy 'akkor ide többet ne gyere'. Többet nem is jött. Ha jött volna, anya nem engedte be. I

tt hatalmas fordulatot vett az életem, ismét.

Elmondom egy átlagos napomat.

5.45:Ébresztő, komótosan felkelni (a felkeléssel sose volt bajom, inkább az ébrenmaradással.lol) Elmegyek pisilni, mert rendszerint nagyon kell. Hívom anyát, hogy felkeltem, minden rendben van.

5.50- 6.40: Magamhoz térek, magához térítem húgomat. Reggelizünk Fogat mosunk Magához térítem öcsém. (Na ja, ez elég nehéz feladat.) Míg felöltözök, próbálom rávenni, hogy ne aludjon vissza, vagyis bekapcsolom a tv-t, és a szobából kiabálok, hogy 'ENIKŐŐŐ, UGYE DÁVID NEM ALSZIK, KELTSD MÁR FEL LÉGYSZI' Aztán valahogy felöltöztetem. Aztán valahogy ráveszem, hogy egyen. Közben megfésülködök. Aztán kapkodva elindulunk. Persze előfordul, hogy otthon hagyok ezt-azt. Telefon, bérlet, könyv, füzet, tornacucc, ilyesmi. (Vagy útközben eszembe jut, hogy nem pakoltam be:D)

6.40-6.55/7.05: Oviiiii..Tehát az ovi kb. 2 perc tőlünk. (Ha beleszámoljuk a liftnél és a zebránál való várakozási időt, akkor van 5 is :s) Átöltöztetem Dávidot, lekísérem a földszinti terembe, fájdalmas búcsú (tényleg, alig akar sokszor bemenni) Nos, ha hozzávesszük, hogy sokszor megcsúszunk az idővel, esetleg a lift előtt már 5 perce toporgok, és nem jön (éljen a 10. emelet), illetve Dávid kiszámíthatatlan hisztije, akkor teljesen jogos az a 10 perc eltolódás.

6.55/7.05-7.20: Séta/rohanás a buszig (ugyanis a buszvég tőlünk kb. 20 perc séta, mert miért ne) Jobb esetben elérem a buszt. Rosszabb esetben várok a következőre egy órát.

7.20-7.55/8.05: csodálatos buszozás (a busz is késhet,na)

7.55/8.05-NAGYOOON VÁLTOZÓ!! 8.10: bebattyogás a suliba az elképesztően nem normális osztálytársammal (aki abban a faluban lakik, ahol én laktam, ő is busszal jár), néha, akarom mondani elég gyakran eszébe jut, hogy elszív egy szál cigit. Én persze megvárom, mert miért ne.

8.05: a hivatalos becsengő, mi változó mikorra érünk be a busz miatt. A tanárok nem szólnak.

8.05-változó..: tanulás, tanulás, szünet, tanulás még több tanulás, még kevesebb szünet, kaja, tanulás, tanulás, egyre többször vagyok éhes, leginkább órán, de sebaj.

Hazafele: 13.07/ 14.03/ 15.17 (legtöbbször 15.17) Ismételt 1 óra hazaút (a buszozást és a gyaloglást is beleszámítva) Aztán elmegyek Mátéért. Hazamegyünk.

Általában 16.30 Leülök tanulni. Tanulok. Unom. Tanulok. MIÉRT KELL TANULNOM?:(

18.30: fürdetés, kajálás, fürdés, ilyesmi.

20.30: menni KELL aludni. (Komolyan elvárja a szülő, hogy a 14 éves lánya fél kilenckor már aludjon?!)

22.00-1.00: a tényleges elalvásom ideje. . Nos, ez a jobbik eset. Rosszabbikban hazaérve mosnom, főznöm, takarítanom kell. Tanulni néha van időm, néha nem. Ha nincs esetleg 5.15-kor felkelek tanulni, vagy a buszon tanulok. Vagy a suliban óra előtt lesz ami lesz alapon átnézem(és igen, ez a leggyakoribb.) Vagy nem tanulok, remélve, nem írunk, nem felelünk.

 

Persze amikor anya dolgozik más a helyzet, de akkor is gyakran én megyek Dávidért, én fürdetem, ilyesmi:D

Megosztás a facebookon